Mint láthatjátok, új fejléc került a blogra, mert ez már sokkal jobban illik a történethez. Remélem nektek is tetszik, mert egy kedves barátnőm (Carla Hope) csinálta :). Még egyszer köszönöm szépen neked! És van még egy új dolog. Illesztettem be chat ablakot, így már tudtok ott üzenni nekem :). A szavazást meghosszabbítottam (jobb felső sarok), hátha vannak olyan emberek akik még nem szavaztak. Ha ez így van, kérlek titeket szavazzatok a három választási lehetőség közül valamelyikre.
Ui: Nagyon köszönöm a 2000+ oldalmegjelenítést :* Jó olvasást!
Kivettük Peggie cuccait a csomagtartóból és a csengő felé indultunk meg. Ráhelyeztem a mutatóujjam, majd nem túl hosszasan megnyomtam. Nemsokára nyílt is az ajtó és Ashton bácsi nagy mosollyal lépett ki rajta.
- Szerbusztok. Már vártalak titeket! - kinyitotta a kertkaput, bemutatkoztak egymásnak a göndörrel és intett a kezével, hogy fáradjunk beljebb de én maradtam egy helyben.
- Szia Ashton bácsi. Az a helyzet, hogy Harry fogalmam sincs melyik városba visz, ezért jobb ha máris indulunk. - hadartam le egy szuszra.
- Ó értem. A szerelmespár rögtön leakar rázni minket. - mondta Pegnek. Kicsit zavarba hozott ez a mondata és éreztem, hogy pirosabb lett az arcom, ezért lenéztem. Harry észrevette ezt és átkarolta a derekamat.
- Tényleg nem rossz ötlet elindulni, mert kezd sötétedni. - nézett fel az égre.
- Rendben, menjetek érezzétek jól magatokat! - Ashton bácsi puszit adott nekem, Harryvel pedig kezet fogott. Odamentem Peggiehez és elköszöntem tőle is.
- Pár nap múlva jövök. Biztos jól ellesztek? - kérdeztem.
- Persze, Mel ne aggodalmaskodj. Jó szórakozást! - mondta és átölelt, amit viszonoztam is. Mikor vége lett a meghitt pillanatnak, fürtöske az autója felé invitált. Intettem még egyet az ajtóban állóknak, aztán beszálltam a kocsiba. Harry beindította és már indultunk is. Körülbelül tíz percig tartott köztünk az a bizonyos kínos csend, míg én azon gondolkoztam, hogy mivel törhetném ezt meg. Igazából sokszor járt az agyam már azon, hogy Ő és én köztem tulajdonképpen mi is van, de mindig csak addig jutottam el, hogy barátság... Dehogy barátság! Ez már régen nem CSAK barátság.
Eltereltem a figyelmet belső hangomról és bátorságot gyűjtve arra készültem, hogy megkérdezzem erről Harryt is.
- Harry... - nyögtem ki ujjaimat tördelve, de ő közbevágott.
- Tudom, én is éhes vagyok már. Nemsokára autópályán leszünk és keresünk egy benzinkutat ahol vehetünk kaját jó? - elsőnek kikerekedett szemekkel néztem rá, mert én egyáltalán nem erre gondoltam. Ennek ellenére apró mosolyt erőltettem az arcomra.
- Jó. - mondtam, majd könyökömet a kocsi oldalára helyeztem és úgy bámultam ki tovább és néztem a sivár tájat.
Tényleg nem telt sok időbe, éreztem ahogy megáll alattunk a jármű és kinyílik Harry ajtaja, majd be is csukódik. Én is kikecmeregtem, majd Harry felé indultam.
- Többször jártam már ezen a benzinkúton. Itt nagyon finom a kávé. - kacsintott rám és folytatta. - De ha te is valami szendvicset akarsz venni, az sem az a mű fajta. - nem tudtam miért osztja meg velem ezeket, de valahol legbelül simogatta a mellkasomat az érzés. Kérdőn pillantott rám, mire kapcsoltam, hogy válaszolni kéne neki.
- Ühm ezt jó hallani. Honnan tudod ezeket ennyire? - érdeklődtem.
- Tudod az edzőgépeket amiket hozzátok szállítunk, valahonnan nekünk is hozni kell. - mosolygott.
- Ja, igen persze. - még mindig zavart egy kicsit, hogy nem tudtam megkérdezni tőle ezt az egészet ami köztünk folyik, de pár másodperc múlva el is felejtettem. Ugyanis Harry felém fordult, egy kósza hajtincsemet a fülem mögé rakott, majd lágy csókot nyomott száraz ajkaimra. A testemben mintha több ezer apró hangya mászkált volna össze-vissza, úgy bizseregtem.
Beértünk az épületbe és én egyből a kávés pult felé vettem az irányt. Éreztem a hátamon Harry tekintetét. Biztos mosolyogva nézte végig ahogy kávé után sietek.
Miután kértem egyet sok cukorral, helyet foglaltam a kis kerek asztalnál. Belekortyoltam az italba, viszont meg is bántam, mert leégette a nyelvemet. Harryt kerestem a szememmel, de nem láttam. Aztán mikor észrevettem, a vécébe készült és jelzett nekem, hogy maradjak, mert mindjárt jön. Óvatosan ittam még egy kicsit a forró kávéból és kicsi mosolyra húztam a számat. Már egész iható volt. Még kicsit bambulgattam meg körülnéztem, aztán Harryt kerestem a szememmel. Mindjárt észre is vettem, épp fizetett. Kikortyoltam az utolsó pár cseppet is a kávémból, felálltam és kidobtam a műanyag poharat a kukába.- Mehetünk?
- Igen. de te nem eszed meg a szendvicsed? - mutattam rá.
- Majd a kocsiban.
- Oké. - átkarolta a derekamat, amitől én hirtelen kicsit összerezzentem.
- Jól vagy? - fürkészett engem.
- Öö, p-persze. - válaszoltam. Ne csináld már Melanie. Ez csak egy fiú. Hagyd abba a dadogást! Mint valami idióta, úgy kezdtem el elhessegetni magam körül a gondolataimat. Végül mikor észrevettem, hogy a parkolóban lévő emberek engem néznek, a fülem mögé tettem a hajam, mintha misem történt volna és nem lennék megőrülve. Pedig nagyon is megvagyok. Harry úgy bánik velem mint ha a barátnője lennék. Viszont nem tudom miért, de nem merem megkérdezni tőle, hogy mit gondol erről. Az előbb mikor megpróbáltam volna, akkor sem jött össze. Így hát gyötrődtem tovább. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam a kocsiba. Mikor ő is bent ült, megint gyűjtöttem egy kis bátorságot, de aztán újra meggondoltam magam. Ez így ment tovább és tovább. Gondolkoztam, hogy hogy térjek rá erre a témára. Végül úgy véltem kezdem a szokásossal.
- Harry? - szólaltam meg vékony hangon.
- Tessék? - ő az utat nézte és közben a kormányon dobolt ujjaival a rádióból szóló zene ritmusára.
- Öhm...elég fontos amit kérdezni szeretnék... - még nem mertem felé fordítani a fejem, ezért így vártam, hogy mit fog mondani.
- Mel minden rendben? Olyan furcsa vagy most. Időként rád nézek és épp grimaszolsz a gondolataidon vagy valami más érdekes dolgot csinálsz. - közölte egyhangúan.
- Tudod Harry, nem. Nem, semmi sincs rendben. Nem tudom mi ez ami köztünk van, de a múltkor még azt mondtad belém zúgtál, most elviszel egy pár napra, hogy kettesben legyünk, ez mind szép és jó, de nem tudom eldönteni, hogy mit akarsz! - felemeltem a hangom, mert tényleg idegesített az egész.
- Nem azért viszlek el, hogy kettesben legyünk, hanem, hogy elfelejtsd egy kicsit azt a rosszat ami történt veled. - mondta tök nyugodtan.
- De akkor is kettesben leszünk...
- Mi bajod van Melanie? - kezdett hangosabban beszélni ő is.
- Az a bajom Harold, hogy nem közölsz velem bizonyos információkat. Barátnődként kezelsz, de most, mikor megpróbálok róla beszélni, rám förmedsz.
- Nem förmedtem rád. - közölte megint semlegesen.
- Harry! A sztorinak ne a feleslegesebb részét vedd már ki, hanem, a lényeget! Érted amit mondani próbálok?
- Ne beszéljünk erről Melanie! Nem tehetek róla, hogy beléd szerettem. A francba már! - kiabált.
- É-én csak..
- Te csak mi? Tudom, te csak megakartad kérdezni! - teljesen kikelt magából és már csak az ijedt arcát láttam ahogy próbálja a másik irányba fordítani a kormányt, hogy ne legyen baleset... A kocsi viszont nem engedelmeskedett. Áttörte a védőkorlátot és repült lefelé a sárba. Nem tudtam felfogni mi történik. Rémültségemben már csak sikítottam.
- Harry!
***
Sziréna hang, erős kezek, vérző testrészek, mentő, ezek nem utalnak valami jóra. Nos, én ilyen képszakaszokban ennyire emlékeztem.
Nagyon sokat aludhattam, mert olyan sok mindenről álmodtam. Amikor elég nehézkesen, de kinyitottam a szemem Harryt pillantottam meg a velem szemben lévő ágyon. Infúzióra volt kötve a keze, a fején egy fehér kendő szerűség volt körbecsavarva. Láthatóan kicsit már át volt véresedve. Még aludt. Körbenéztem, és csak akkor fogtam fel igazán, hogy mi történt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése