5. Rész I.

Sziasztok! Megírtam és el is hoztam nektek az új részecskét. :) Ez is rövidre sikerült, de remélem tetszeni fog és sok komment látogatja meg az oldalt :D Jó olvasást! :*




Pislogtam egyet, majd megint becsuktam a szemem. Aztán újra kinyitottam. Azt hittem csak álmodok, mert nem volt ismerős a helyiség. Az ágy, amiben feküdtem különleges illattal rendelkezett, olyan pasissal. Nagyon megtetszett, ezért mielőtt kikecmeregtem volna a puha takaróból, még egyet szippantottam belőle. Ahogy letoltam az ágyneműt magamról, döbbenten láttam, hogy még mindig ugyanolyan koszos és büdös vagyok mint tegnap. Beleborzongtam a tudatba, hogy én így aludtam abban a fehér és tiszta huzatban. Ahogy a lábujjaimmal megérintettem a parkettát, azzal a lendülettel vissza is húztam őket. Nem nagyon szoktam hozzá a hideg "szobahőmérséklethez". Tettem pár lépést előre, aztán megálltam. Eszembe jutottak a tegnap történtek. Rossz volt belegondolni is. Újra megindultam az ajtó felé, hogy megkeressem Harryt, akinek emlékezeteim szerint a házában voltam. Amint kijöttem abból a szobából amiben addig tartózkodtam, egy folyosón találtam magam. Elsőnek jobbra néztem, aztán balra. Próbáltam

valamicske hang vagy csörömpölés felé figyelni, de egy árva mukkot sem hallottam. Ekkor eszembe jutott Abby. Ő hajtogatja nekem folyton, hogy ha nem tudok dönteni a két irány közt, akkor válasszam mindig a bal oldalt. Így most is arra mentem. Elhaladtam egy fürdőszoba és még egy helyiség mellett, de nem láttam mi az, mert zárva volt az ajtaja. Aztán megérkeztem a nappalihoz. Barátságos hangultatot nyújtott. Vaj színű fala, nagy tere és nem a legócskább bútorai egyből elvarázsoltak. Az a fajta "egyszerű, de nagyszerű" típus volt. Majd megláttam Harryt. A hosszadalmas kanapéján aludt, ami egy tv előtt helyezkedett el. Nem akartam felkelteni, ezért kerestem egy cetlit meg egy tollat és ráírtam ezt: "remélem nem gond ha elfoglalom egy fél órára a fürdőt :) Melanie". Már tudtam hol van, mert mikor jöttem akkor láttam. Bementem és mindent elintéztem amit csak kellett. Letusoltam, hajat mostam, hajat szárítottam, átkentem testápolóval a bőröm. Illatosan és átfrissülve jöttem ki, és láttam, hogy Harry még most olvassa a levelem. Mikor meghallotta az ajtó csapódást rám nézett.
- Szia. - köszönt.
- Szia. - viszonoztam. - Ugye nem baj? - mutattam magam mögé, arra utalva, hogy nembaj-e, hogy használtam a fürdőszobát.
- Nem, dehogy. Ömm nem szeretnél tiszta ruhát felvenni? - megfordult és a hűtőhöz ment.
- De nem hoztam másikat.
- És akkor egész nap törölközőben leszel? - kérdezte vigyorogva.
- Lehet...
- Ott ahol aludtál, abban a szobában a legfelső fiókomban van egy pár kisebb méretű ingem. Vedd fel nyugodtan valamelyiket. - mutogatott közben a kezével is.
- Oké. Köszönöm. - ismét elmentem ahhoz a hűvös szobához és mindent úgy csináltam, ahogy azt Harry mondta. Találtam is egy L-es méretű kék inget. Az bizonyult a legkisebbnek ezért amellett döntöttem. Felvettem, választottam mellé egy rövidnadrágot is, aztán visszamentem Harryhez.
- Hmm...igazán jól festesz benne. - arcán való gödröcskéi egyből előbukkantak.
- Hahaha. Nagyon vicces. Ezt most bóknak veszem.
- Annak veszed aminek akarod, de most azt mondd meg nekem, hogy mit szeretnél reggelizni?
- Hááát... - volt egy olyan öt másodperces hatásszünet.
- Akkor a csokis tekercs megfelel nem? - kérdezte fülig érő mosollyal.
- De. Nagyon is! - válaszoltam.
- Egyébként köszönöm, hogy elhoztál...tegnap...onnan...
- Bármelyik barátomnak megtettem volna. És te jó barátom vagy. Addig maradsz itt ameddig csak akarsz. - ezen elmosolyodtam, de nem akartam többet erről a témáról beszélni.
- Ígérem, hogy amint kicserélik az ablakomat meg azokat ami tönkrement, már itt sem leszek.
- Mel. Mondom, hogy addig maradhatsz nálam ameddig csak szeretnél.
- Jó de...
- Semmi de! Tejet vagy kakaót kérsz a tekercshez?
- Kakaót.

A délelőtt viszonylag hamar elrepült. Harryvel megbeszéltük, hogy négy óra körül elmegyünk a házamhoz és körbejárjuk. Igazából én nagyon féltem tőle, de ő végig bátorított. A kocsijában ültünk mikor újra eljött nálam a "félek" időszak.
- Harry, biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mi van ha még van ott valaki? Mi van ha beköltöztek a házamba? - kérdezősködtem.
- Semmi. De ne aggódj neked nem lesz semmi bajod, mert én itt vagyok. - megnyugtató volt számomra ez a két apró mondat is. Mikor megérkeztünk, ő szállt ki először a kocsiból, aztán kisegített engem is. A lábaim nem nagyon akartak működőképesek lenni.
- Oké menjünk. - fújtam egyet, majd szorosan Harry mögött mentem. Odaadtam neki a kulcsot és miután kinyitotta, bementünk.
- Psszt. - szólt hátra nekem. Beljebb mentünk, körbenéztünk, nem láttunk senkit. Mikor már kezdtem megnyugodni akkor hallottunk egy nagy dübbenést. Egyből átkaroltam Harryt. Ő is szorosabban fogott engem. Ott álltunk vagy öt percet miután egy macska szaladt ki a szobámból. Egyből nyugodtabb lettem.
- Úgy látom nincs itt senki.
- Aha... - még mindig féltem.
- Itt töltsem veled az éjszakát?
- Az jó lenne. - mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára...