[Neee, nem akarom! Harry kérlek ne tedd ezt! Kérlek...]
- Ááá! - riadtan sikítva ültem fel az ágyon, ezzel felébresztve Peggiet. Ő is felült és rémülten nézett rám.
- Mel, jól vagy? - kérdezte ugyanolyan arckifejezéssel. Én még mindig ziháltam és félig még az álmomban jártam. - Melanie? - szólt még egyszer. Pislogtam egy nagyot, majd észbe kaptam, hogy csak álmodtam.
- Semmi baj Peggie. Csak rosszat álmodtam. Aludj tovább. - a hold megvilágította kissé barnás haját, amire nyomtam egy lágy puszit. Végül én is visszafeküdtem és egy kényelmes pozícióban megpróbáltam visszaaludni.
Egész éjszaka forgolódtam. Valami nagyon rosszat álmodtam, de csak annyira emlékeztem, hogy Harry és én szerepeltünk benne.
A redőnyt még nem akartam felhúzni, nehogy felkeltsem ezzel Peggiet. Elég volt szegénynek este is. Megnéztem a telefonomon, és 7 óra volt. Szuper. Ilyen hamar ha hurrikán zúz szét mindent akkor sem szoktam felkelni. Belebújtam a papucsomba és a konyhába csoszogtam. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a tejet. Arrébb mentem, és a szekrényből pedig egy tálat helyeztem az asztalra. Végül levettem a polcról valamilyen gabonapelyhet. Rögtön Harry jutott eszembe. Mikor pár napot nálam aludt mindig ezt evett. Elmosolyodtam. Leültem az egyik székre, majd nekiláttam az evésnek.
Miután kész voltam, beleraktam a mosogatógépbe a koszos terítékeket. Ebben a pillanatban megszólalt a kaputelefon. Gyorsan odarohantam, nehogy felkeltse Peget, felvettem és beleszóltam.
- Igen?
- Beengedsz? - szólt egy kissé rekedtes de ismerős hang a vonal túlsó végéről.
- Harry? - kérdeztem meglepődve. Viszont hangját már nem hallatta. Szemeimet forgatva megnyomtam a beengedő gombot és vártam, hogy kopogjon. Nem telt bele tíz másodperc és ez meg is történt. Kinyitottam az ajtót.
- Te még pizsiben? - nézett végig rajtam hatalmas vigyorral az arcán.
- Te itt? - húztam fel mindkét szemöldököm. Aztán észrevettem, hogy van egy kisebbfajta kosár a kezében.
- Beengednél? - kérdezte újra. Erre jobban kitártam az ajtót, hogy betudjon jönni.
- Gyere, de psszt! - mutató ujjamat a szám elé tettem, mire a göndör kérdőn nézett rám.
- Összejöttél valakivel vagy mi? - úgy tette csípőre a kezét mint egy háziasszony.
- Dehogy. Csak itt alszik most egy pár napig a húgom. - küldtem felé egy mosolyt, amit ő is viszonzott és csípőjéről leemelte kezeit.
- Van húgod?
- Igen van. Elmesélek mindent, csak ülj le. - utasítottam, mire ő azt tette amit kértem.
Elmondtam neki mindent amit nekem mondott Peggie, ő pedig szép csendben végighallgatta. Olykor csodálkozó, és olykor ijedt tekintettel.
- Hú. - ennyit mondott miután a végére értem.
- Egyébként minek köszönhetem a látogatásod? - érdeklődtem.
- Hát, hoztam egy kis reggelit. - mutatott a kosara felé.
- De én már reggeliztem. - néztem én is arra.
- Most még egyszer fogsz. - odament a kosárhoz és elkezdett kipakolni belőle mindenféle finomságot. - A legjobbat a végére hagytam. - kacsintott rám, aztán elővette a nagyon finom csokis tekercseket. Beleborzongtam ebbe a kellemes illatba.
- Oké, együnk. - ültem le széles mosollyal.
***
Amikor Harryvel végeztünk, felvetette azt a kérdést, hogy elmenjünk-e sétálni, amibe én belementem. (Persze azért hagytunk Peggienek is kaját.)
Ültem volna le a kanapéra, mikor Peg jött ki a szobámból.
- Jó reggelt! - dörzsölgette álmos szemeit.
- Neked is. - "köszönt" Harry.
- Szia Peggie. Bemutatnálak valakinek. - tologattam a göndör fürtös fiú elé.
- Harry Styles. - nyújtotta a kezét.
- Peggie Fenwick. - fogadta azt el Peg, majd tágabbra nyíltak a szemei. - Te vagy az a srác aki üzenetein Anie mindig mosolyog? - na jó erre nem számítottam. Természetesen elpirultam. Nem tehetek róla, hogy ilyen típus vagyok sajnos.
- Ömm, ezek szerint igen. - tudtam, hogy Harry önelégülten rám fog nézni ezért egy gyors "letusolok addig beszélgessetek" szöveg után bementem a fürdőbe. Igazából nem nagyon akartam kb már reggel 8-kor zuhanyozni, ennek ellenére levetkőzés után mégis beálltam a kabinba. Kivételesen jól esett bőrömnek a szinte forró víz érzése. Nyomtam egy kis tenyérnyi tusfürdőt, átmostam magam, leöblítettem, végül kiszálltam. Lila törölközőmet magamra tekertem és úgy mentem ki a fürdőszobából. Láttam, hogy Harryék már nem a konyhában tartózkodnak. A nappali felé mentem, ahol a göndör és Peg a Bambi című mesét nézték a tv-ben. Elröhögtem magam mire Peggie hátranézett.
- Mi az?
- Semmi-semmi megyek is átöltözni. Te nem jössz el velem meg Harryvel sétálni? - kérdeztem meg.
- Öö...köszi inkább kihagyom. Nem akarok pótkerék lenni. - visszafordult és nézte tovább a mesét.
- Nem lennél az. - mondta Harry.
- Akkor sem. Megleszek én itt. - megpaskolta a kanapé párnáit.
- Hát jó. Na én elmegyek átöltözni. Negyed óra és indulhatunk. - fordultam a szobám irányába.
- Akkor tuti nem fogsz félni egyedül? - néztem Peggie felé.
- Mel, nem vagyok öt éves.
- Jó-jó csak biztos akartam lenni benne. - a fürtös kinyitotta nekem az ajtót, én még intettem egyet Pegnek, aztán távoztunk.
Kint úgy ahogy gondoltam, nagyon meleg volt. Szerte az egész városban emberek mászkáltak. Ki így ki úgy. Valaki kutyát sétáltatott, valaki biciklizett. Bámészkodásomat Harold szakította meg.
- Amúgy csinos vagy. - közölte.
- Amúgy köszi. Van nálad egy twix? - vigyorogtam rá.
- Hogy jött ez ide? Egyébként persze hogy van! Nálam mindig van. - húzta széles mosolyra a száját. - Kérsz?
- Ühüm. - bólogattam. Nem tudom miért de nagyon megkívántam. Ő pár másodpercen belül elő is húzott egyet a zsebéből, és átnyújtotta nekem. Magának pedig elővett egy banánt. Miközben így sétálgattunk és ettük a kajáinkat elgondolkoztam azon, vajon a korán reggeli látogatása igazából minek köszönhető volt. Ekkor hangos nevetéseket hallottam, meg bicikli csengetést, de a gondolataimmal voltam elfoglalva. Aztán egy erős kéz fogta meg a csípőmet és rántott az ő irányába. Mikor magamhoz tértem Harry fogott szorosan magához, majd mikor látta, hogy semmi bajom elengedett.
- Nem tudsz az orrod elé nézni?! - kiabált a biciklisnek aki majdnem elütött.
- Bocs haver, bocs. - mondta egy másik fiú és közben leszállt a bicikliről. Abban a pillanatban megláttam mögötte egy ismerős arcot, és a tandem biciklit.
- Grace?
- Louis? - kérdeztük Harryvel egyszerre, csak más embertől.
- Szia haver! - ölelték át egymást a srácok én pedig furcsállva néztem őket?- Ti ismeritek egymást? - kérdeztem most Gracevel egyszerre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése