Harryvel kukás zsákot raktunk arra az ablakra, amit betörtek. Az ő ötlete volt. Ne nézzetek furán!
- Milyen ágyneműt szeretnél? - tettem fel a kérdést mosolyogva, miközben ő gabonapelyhet evett az asztalnál.
- Mindenképpen hercegnőset. - kuncogott magában.
- Ez jó lesz? - húztam elő egyet, amin volt vagy 5-6 hercegnő. Harry rám pillantott, aztán majdnem kiköpte a kaját a szájából mert nem gondolta komolyan, hogy nekem van ilyen huzatom is.
- Tökéletes. - úgy éreztem egy pár másodpercre abbahagyja az evést, különben megfullad. Leterítettem az ágyra a takarót és a párnát, majd kimentem hozzá. Én is elővettem egy tálkát és töltöttem bele finomságot.
- Egyébként még nem is kérdeztem, hogy van-e testvéred. - mondtam.
- Nem, tényleg nem kérdezted.
- És?
- Van egy nővérem Gemma, és egy húgom Cami. Ők most apánál vannak egy pár hétig.
- Értem. Nem akarunk filmet nézni? - kérdeztem.
- Ez hogy jött ide? - mosolyogva túrt bele göndör hajába.
- Nem tudom, de van kedvem hozzá.
- Nézzünk.
- Oké. Milyen fajtát szeretnél? - álltam fel és a DVD-s polc felé indultam.
- Válassz nyugodtan.
- Akkor valami vígjáték? - néztem rá a vállam fölül.
- Az jó lesz.
Előkotortam egyet a sok közül, aztán csináltam popcornt. Míg én előkészültem ő rendet rakott(?) Mert hogy ugyebár minden szét volt dobálva.
Mikor mindketten kész voltunk, elhelyezkedtünk a kanapén és kezdődhetett is a filmezés. Körülbelül egy perce (se) kezdődhetett, de Harry már értetlenkedett.
- Ez mi? - kérdezte kiguvadt szemekkel.
- Film.
- Fú de bő szavú vagy. Azt látom, viszont nem úgy néz ki mint egy vígjáték. Inkább természet film. - hangosan felnevettem.
- Mi az? - érdeklődve nézte eléggé furcsa viselkedésemet.
- Nekem ez a vígjáték. - válaszoltam még mindig röhögve.
- Nem értelek. - felhúzta a szemöldökét.
- Tudod, én a vígjátékokat nem tartom annyira viccesnek mint például a természet filmeket. Ebben olyan vicces minden. Az állatok legfőképp.
- Á, értem már.
- Ha szeretnéd, hogy kikapcsoljam...
- Nem kell. Nézzük ezt, majd meglátom mennyire fogok röhögni rajta.
Igazából Harryvel szó szerint folyt a könnyünk a röhögéstől egész idő alatt. Ráadásul kb a popcorn felét ráborítottam, mert meglöktem véletlen.
Miután mindketten letöröltük a könnyeinket, gondoltam ideje lenne már elmenni fürdeni vagy zuhanyozni.
- Nem baj ha elmegyek gyorsan letusolni? - szóltam oda neki.
- Menj csak. - nyitottam a fürdőszoba ajtót és léptem volna be, mikor utánam kiáltott.
- Anie!
- Igen?
- Ehetek még egy tál gabonapelyhet? - vigyorgott rám féloldalasan.
- Ehetsz. - mondtam széles mosollyal én is, végül bementem. Levetkőztem, a hajamat kontyba kötöttem, aztán beálltam a zuhanyzóba. A meleg víz ami szép lassan végigfolyt a testem minden zugán, nagyon jól esett. Azért szeretek zuhanyozni, mert olyankor csak magam vagyok és bármiről gondolkozhatok. Most is azt csináltam.
Egy jó tizenöt perc után kész is lettem és szálltam volna ki. Ekkor a lábaim valahogy kicsúsztak alólam, a következő pillanatban pedig nagyon nagy fájdalmat éreztem és szép lassan elsötétült minden.
***
Tudtam, hogy valami másmilyen világba keveredtem. Olyan különös volt minden. Körbenéztem és fehér felhőkön lépkedtem. Fehér köpenyben. A hajam a vállamon pihent, a lábaimat nem is éreztem. Végigmértem a kezeimet is. Meglepődve láttam, hogy fehér apró betűkkel rá van írva két szó: Harry Styles. Próbáltam letörölni de nem sikerült. Megláttam egy tárgyat ami nem volt fehér, mint a többi dolog. Afelé mentem, mert kíváncsi voltam mi lehet az. Ahogy közeledtem, élesedett a kép is és valami kapuszerűségnek bizonyult. Arany színű volt. Csillogott. Mögötte azonban továbbra is csak felhők látszódtak. Megakartam érinteni, de egy fuvallat visszafelé húzott. Erőszakosan próbáltam megfogni a kaput, de a fuvallatból erős szél lett és csak még jobban távolodtam tőle. Majd teljesen elvesztettem szem elől.
- Melanie? Melanie? - szólt egy hang hozzám.
- Na végre. - sóhajtott fel. - Azt hittem már nem látlak viszont.
- Auu, nagyon fáj a fejem. - kaptam oda, ahol a fájdalmat éreztem.
- Amikor hallottam a nagy dübbenést és láttam, hogy nem vagy eszméletednél, egyből behoztalak a kórházba. - mesélte miközben leült az ágy szélére.
- És...akkor...te...láttál úgy? - utaltam arra, hogy meztelenül zuhanyoztam.
- Elsőnek bekopogtam és megkérdeztem jól vagy-e. Aztán mikor harmadjára sem válaszoltál, kénytelen voltam bemenni, majd rád adni valami ruhát. De nagyon siettem és próbáltam nem rád nézni.
Lesütöttem a szemem és éreztem ahogy elpirulok.
- Most az a fontos, hogy te jól legyél. - nagy kezeivel megfogta az én kis kezeimet. Nem tudom miért törődik velem ennyit, de az biztos, hogy nem nagyon kaptam eddig belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése