Ui: Köszönöm az 1000+ oldalmegjelenítést :*
Két nap telt el a "szerencsés" fürdőszobás eset óta. A borzalmas fejfájásom csillapodott, nagyon hálás voltam a világnak, hogy egyáltalán nem haltam meg :D. És azon, hogy csillapodott azt értem, hogy már nem halálosan fáj, hanem brutálisan...
De szerencsémre volt valaki aki gondomat viselje. A göndör fürtös egész végig úgy ápolgatott mintha egy kisbaba lennék. Nagyon kedves volt tőle. Még borogatást is hozott a fejemre. Meg felhívta a szerelőket, hogy csinálják meg a kitört ablakot.
- Éhes vagy? - kérdezte miközben kicserélte a vizes kendőt egy hidegebbre.
- Ühüm.
- Szuper. Akkor ma elviszlek a kedvenc helyemre ebédelni. Úgy is jönnek a szerelők.
- Oké. - mondtam és feljebb ültem a kanapén.
- Már eléggé ismerem a várost. Melyik kajálda a kedvenc helyed? - kíváncsiskodtam.
- Nem mondok semmit. - a legaranyosabb gödröcskék pedig megjelentek arcán. Legaranyosabb? Ez nem tudom melyik belső részemből jött.
- Harry?
- Hm? - fordult meg, mert éppen evett valamit a bárpultnál.
- Bent van a laptopom a szobámban. Nem hoznád ki? - próbáltam bociszemeket varázsolni, de az ilyen nekem sose ment.
- Ki. Csak ne nézz ilyen varangyos békaként rám.
- Varangyos béka? Én?? - úgy röhögött mint valami retardált fóka és ment a szobám felé. Én addig gondolkoztam valami nagyon jó visszavágáson.
- Nem vagy vicces csak úgy mondom! - ordítottam utána. Hát mit is mondjak, ezen a "beszóláson" olyan sokáig törtem a fejem, még sem lett belőle semmi. Két másodpercen belül már láttam Harryt is közeledni a laptopommal együtt.
- Mi tartott ilyen sokáig? - érdeklődtem.
- Tudod kicsit sincs kupi a szobádban. - mondta vigyorogva miközben hüvelykujjával hátrafelé mutogatott.
- Naa de én most pihenésre szorulok. Arról már nem tehetek, hogy te mindent szétdobáltál ott.
- Persze kend rám az egészet. - rázta meg bozontos haját, majd az ölembe csúsztattam a laptopot. Én ellenőriztem a facebookom, meg úgy a közösségi oldalakat, hogy nem maradtam-e le valamiről. Az értesítésekre kattintva láttam, hogy "Grace Martin ismerősnek jelölt". Megerősítettem aztán megnéztem a többit is. Nem sokkal ezek után a telefonom pittyegését hallottam.
- Harry?
- Hozom, hozom. De ne szokd meg ezt a kényelmes helyzetet. - túrt bele a hajába miközben a hang irányába ment. - Vigyázz megy! - kiabált, a következő másodpercben meg már a takarómon landolt a telefon.
- Normális vagy? Mi lett volna ha eltörik? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem tört el. És különben is jó célzó vagyok.- elkezdtem elemezni, hogy nincs-e rajta karcolás vagy valami.
- Anie, ha találsz rajta akármit is, veszek neked egy újat oké? - ezek hallatán már csak azért is találni akartam rajta egy picike kis karcolást is. Úgy is már régi, meg megnéztem volna a Göndör fejét.
- Úristen! - Harry egyből idefordította tekintetét és csillogó, de egyben kíváncsi szemekkel vizslatott engem. - Találtam egy hatalmas horzsolást. - Ő egy percen belül ott termett mellettem.
- Hol? - odamutattam és vártam mi lesz a reakciója.
- Arra a barna morzsadarabkára gondolsz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. Belőlem kitört a nevetés. Ő pedig nevetett velem, aztán láttam, hogy lehúzza rólam a takarót és elkezd csikizni.
- Nee csikis vagyok! - fulladoztam. De meg sem hallotta csak csikizett tovább. Hatalmas kezei oldalamba és a bordámba fúródtak. Közben meg már ő is a kanapén feküdt mellettem és úgy folytatta amit lassan már egy perce csinált.
- Összenyomsz. - mondtam, majd ennek ellenére felém is feküdt.
- Igen? - egy pillanatra megállt, de kezeivel tartotta magát. Zöld íriszei mélyen az én barnáimat nézték. Ő még mindig fölém tornyosulva, szó nélkül pislogott, míg én azon gondolkoztam, hogy milyen szép szemei vannak.
***
Délelőtt olyan fáradt voltam, hogy szundikáltam egy-két órát. Mikor felkeltem, eszembe jutott, hogy nem néztem meg az üzenetet amit kaptam. Le is vettem hát a polcról és az "üzenetekre" nyomtam.
Elkezdtem törni a fejem azon, hogy magyarázzam ezt el majd neki. Ekkor kopogást hallottam az ajtómon.
- Gyere! - szóltam ki.
- Felkeltél? - jött be Harry.
- Mint látod. - mosolyra húzta a száját és leült török ülésbe az ágyra.
- Álmodtál valamit? - kérdezte.
- Miért vagy most ennyire törődő velem?
- Szükséged van rá... Na de gyere indulunk.
- Hova is?
- Amit megbeszéltünk. Ebéd, kedvenc helyem, rémlik valami?
- Ja persze. Oké felveszek valami normális ruhát és mehetünk.
- Tíz perced van. A kocsiban várlak.
- Okés.
Gyorsan kinyitottam a szekrényem és kivettem belőle az egyik kedvenc ruhámat. Közben énekelgettem. Belebújtam, felvettem egy nyakláncot, megfésülködtem és kész is voltam.
- Szép vagy. - hallottam a hangot mögülem.
- Igen, de türelmetlen vagyok. - sütötte le a szemét. - Indulhatunk?
- Igen.
Miután bezártam a házat Harry kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját. Beültem aztán ő is és indulhattunk. Az út csendben telt. Csak a rádió zúgott. Az ablakon néztem ahogy megállunk ha piros a lámpa, majd elindulunk ha zöldre vált. Egyik utcából a másikra fordulunk be, végül leparkolunk egy parkolóban.
- Megjöttünk. - mondta.
- Pontosabban hol is vagyunk?
- A kedvenc helyemen? Szereted a twixet? - nézett mosolyogva.
- Milyen kérdés ez? Persze. De hogy jön ez ide?
- Majd meglátod. - leállította a motort, kisegített engem és egy "Style" nevezetű hotel főbejáratához vezetett.
- Hotel?
- Aha.
- Idejársz enni? - csodálkoztam.
- Igen. Tök jó hely majd meglátod.
- Véletlenül nem rólad nevezték el a hotelt? - vigyorogtam.
- Nem. Én Styles vagyok ő meg Style.
- Van hasonlóság.
Harry betessékelt egy nagy és szép folyosóra ahol középen, fent egy hatalmas csillogó csillár lógott.
- Jó napot! Harry Styles ugye? - jött oda egy idősebb hölgy.
- Igen.
- Két személyre? - mért végig engem szemüvege alól.
- Igen.
- Fáradjanak erre.
Követtük a hölgyet, aki az étkezde közepén lévő asztalhoz vezetett minket.
- A desszert már előre meg van rendelve. A főétel választási lehetőségek az étlapon vannak.
- Köszönjük.- mondtam, majd a nő távozott. - A desszert előre meg van rendelve? - néztem rá Harryre.
- Igen.
- Tudtad előre, hogy elfogsz hozni ide?
- Azt tudtam, hogy elakarlak hozni. - ezen kicsit elpirultam. Átnéztem az étlapot és el is döntöttem mit szeretnék enni. Mikor a hölgy visszajött, elmondtuk neki és beszélgettünk. Megtudtam, hogy Harrynek az anyukája, Anne nem az igazi férjével él hanem Harry nevelő apukájával.
- Na most te mesélj.
- Mit meséljek? - kérdeztem.
- Mondjuk. Volt már barátod? - érdeklődött.
- Eddig még csak egy barátom volt, de vele nem értettük meg egymást. Mindig máshogy gondolkoztunk, mindig más véleményünk volt és amikor eljutottunk volna oda... nos... én nem akartam ő pedig nem értette meg. - hajtottam le a fejem. Ő felemelte az állam és aranyosan rám mosolygott. - És neked? Neked biztos volt már százezer barátnőd. - mosolyogtam vissza.
- Igazából csak egy volt olyan akivel nagyon mély volt a kapcsolatom. De ő... rákos lett és meghalt... - most ő hajtotta le a fejét. Én hülye. Kellett nekem megkérdezni.
- Szegény. Bocsánat, hogy rákérdeztem.
- Semmi baj. Nem tudhattad.
Ekkor kihozták a főételt. Én azt nagyon gyorsan meg is ettem mert éhes voltam. Közben kínos csend ült be közénk. Aztán meghozták a desszertnek mondható micsodát is...
- Ez mi? - nevettem fel.
- Twix ízű fagylalt, és twix ízű öntet plusz még tejszínhab. Harry kedvence. - mondta a pincér.
- Az. - helyeselt Harry.
- Te úgy látom nagyon szereted a twixet. - kacagtam.
- Meg még mást is... - ezen elgondolkoztam, majd nekiláttam a fagyinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése